Gondoltam, ha sikeresebb a nap, közelebb hoz még egy embert ehhez a remek sporthoz. A számításaim úgy fest bejöttek, de erről később.
Október végére időzítettünk, és a széltől eltekintve remek időnk volt. Én is végre kipróbálhattam a hosszabb botokat.
Miután a szereléseket bedobtuk, kollégám, Józsi nekiállt a reggelinknek:) Szalonnás, hagymás rántotta rotyogott a kempingfőzőn. Nagyon nagy feelingje volt így a napnak, főleg, hogy utána a kotyogóson főtt le a friss kávé. Volt ideje, az első óra eseménytelenül telt, csalinak a Haldorádó Magyar betyár oldódó pelletjével kezdtem, a hozzá való etetőanyaggal.
Miután a kávézás megvolt, eljött az ideje a váltásnak, és a hidegebb víz, illetve a felszínen jelentősen csapkodó halak miatt lebegő csalira váltottam, vaníliás tigrismogyoróra. Többször bevált már, és ezen a napon is bizonyította, hogy nem véletlenül örvend egyre nagyobb népszerűségnek. A nap első hala 20 perccel a csaliváltás után érkezett, 5,5kg nyurga formájában:
Eközben Józsi a fenekező mellett próbálkozott az úszós készséggel is. Az 1-es tavon a szél miatt nem volt sok értelme, így a mögöttünk levő kárászos tóban próbálkozott, kukoricával. A kis 10-20dkg-s kárászok közt a második kapása egy szép, 1,5kg-s tükrös volt. A könnyű felszereléssel, és a meglepetés erejével szépet küzdöttek egymással. Józsi arcán a mosoly mindent elárul:
A nap folyamán ahogy melegedett a víz, visszaváltottam az oldódó pelletre, ami bevált, még 4 halat sikerült fognom, és Józsi is fogott a fenekezővel egy 2kg-s tükröst. Persze mindvégig egymást segítettük a merítésekkel, ami igazán élvezetessé tette az egész napunkat.
A nap végén még összejött egy szép 4,5kg-s, így mindenképpen eredményesen zártuk az év utolsó horgászatát.
Azóta Józsi eldöntötte, hog jövőre vizsga, állami jegy, és jön horgászni. Örülök, hogy egy ilyen kellemes nappal egy újabb horgász csatlakozhat ehhez a sporthoz.





